There stood the two of them, at the side of the road, since the beginning of the 1900’s. Defying the passage of Time and watching people fight, from their infancy. Then the first and second world wars where bullets and shrapnel tore their trunks, from which no one saved them, though they gave protection and cover to the soldier and saved his life. Shards of iron and lead lodged in their fibers, cauterizing their war wounds throughout the storms of history. True survivors of a bygone, troublesome century. But then, the Big One got sick. He was overtaken by the sycamore fate, in which he began decaying from the inside. His little partner was bound to watch his companion’s decade-long ruin, day after day, which was ended by a chainsaw. But as they lived together, they died together… We have the honor of keeping their legend alive and giving them a new life after death.

---

Ott álltak ők ketten…….az Út szélén….az 1900as évek kezdete óta……dacolva az Idő múlásával, és nézték az emberek harcait kis csemete koruktól kezdve……majd az első és második világháborút, ahol golyók, töltények és repeszek szaggatták törzseiket…..amiktől senki sem szabadította meg őket….habár védelmet és fedezéket nyújtottak a katonának, és megmentették életét…..a vas és ólom szilánkok rostjaik közé behegedtek, beforrva a háborús sebeiket a történelem viharai közepette…..igazi túlélői egy letűnt viharos évszázadnak….. De a Nagy beteg lett….utolérte a platánsors, amelyben “titkos féreg foga rág”…Kicsi társa pedig arra ítéltetett, hogy nap nap után végignézze társa évtizedes pusztulását, melynek egy láncfűrész vetett véget… De ahogyan együtt éltek, ugyanúgy együtt haltak….. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy őrzöm a legendájukat, es adhatok egy új életet nekik a halál után……